Ma még lehet aludni egy kicsit, hiszen értekezlet lesz: ülni a
kényelmes fotelben az asztal körül, lágyan hintázni, ringatózni,
amíg valaki beszél, és körbe-körbe néz, keresi a tekinteteket,
az értő figyelem jeleit az arcon, dehát ez nem gond,
tőlem megkaphatja, én már évek óta tudok
nyitott szemmel aludni, sőt, akár még beszélgetés közben is, figyelve
a hangsúlyokat, mikor kell biccenteni, hümmögni, vagy azt mondani:
igen, értem, közben játszadozni egy tollal, papírlap élét vizsgálni, vagy a fotel anyagát analizálni finom ujjbegyeimmel, az anyag szálait elképzelni, mint utat, a varrást hegynek, a bolyhokat, mint sűrű erdőt, és vándorolni, fel a kaptatón, ezernyi veszélyen át, hegyek, völgyek, folyók, különös lények, gonosz királyok és kedves boszorkák, próbák, amiket ki kell állni, hogy elnyerjem, ami elnyerhető, igen, értem, mondom közben, mert rám van nézve, de többet nem tudok mondani, mert még le kell győznöm a sárkányt, mielőtt vége az értekezletnek és fel kell ébredni.