A pénztárosnő nagyon utált. 
Undorral pakolta át az almát, narancsot, kenyeret
a szalagról a kosárba. Öreg volt, és fáradt. 
Fogatlan szája besüppedt. 
Nem baj, ha utál, gondoltam, valaki
mást utál, nem engem. Valakit, aki
megjelent benne akkor, ott, 
mikor átpakolta az almát, narancsot és kenyeret
a szalagról a kosárba.
És azt érezte, hogy öreg és fáradt, és hogy a
fogatlan szája besüpped. 
Nem baj, nem baj, gondoltam, 
mikor hazaértem. És kivettem egy almát a szatyorból, 
megmostam és megettem.