Menjen, csak menjen - mondta az autós.Menjen, csak menjen - mondtam én.Az autós volt az erősebb, énátmentem. Megköszöntem. Intettem. Visszaintett. Nem volt csalódás. Sem rossz érzés. Sem keserű szájíz. Elégedettség volt. Aztán elindultam visszafelé.

Erre a mondatra emlékezni akarok, gondoltam,és megszámoltam a betűket.

Felébredni már késő,alszik a tál, a véső.Alszik az ajtó is rég.Szárad a fű, fonnyad az ég.

Két óra, még két óra.Tegnap ilyenkor azt mondtam, még huszonhat óra.Egy hete azt mondtam: még százhetven óra. Holnap azt fogom mondani: huszonhat órával ezelőtt.Egy hét múlva azt fogom mondani: százhetven órája.Háromszázhatvanöt nap múlva azt mondom: pont egy éve.